BgyInfo

SzabóGabriella blogja

blogbejegyzés
Külföldön élő magyar vagyok.
2015-01-20 22:34:50
Külföldön élő magyar vagyok. Nem gyökértelen, hanem szabad.
Blogbejegyzés
0 komment

Olvastam tegnap egy cikket a Nők Lapja Cafe-n. A gyökértelenségről. Elég sok problémám van a cikk tartalmát illetően, de ezek közül csak párat szeretnék kiemelni. Már régóta érett bennem, hogy megint leirom mit is gondolok az otthoni helyzetről, de mindig halasztgattam, mert mindig ugyanazokat a mondatokat kapom meg miután ne adj isten kritizálni merem az otthoni felfogást.



Kezdeném a cikkel, ami gyökértelennek nevezi a generációnkat, anélkül, hogy megmagyarázná mit is ért a kifejezésen. Miért lennék gyökértelen attól, hogy valószinűleg a világ legtöbb országában képes lennék élni hosszabb-rövidebb ideig? Vagy attól lennék gyökértelen, mert elhagytam a hazám, és feltehetőleg a sirhalmom nem Magyarországon fog domborulni fölöttem? (Remélem sehol, mert fa szeretnék lenni, mint ahogy azt már korábban kifejtettem :P ) Ez a rész kicsit felidegesített:

„Anyagilag megéri, de nagy árat fizetnek érte: az ottani társadalmi ranglétrán nem tudnak feljebb lépni. Nem, vagy csak nehezen fogadják be őket, és örökre kívülállók maradnak. Lesznek barátaik – legtöbbjük maga is betelepült külföldi, vagy odaszakadt magyar.”

Anyagilag megéri : Nem fogom részletezni, mennyit fizetek havonta egy szobáért. Vagy hogy mennyi a biztosításom havonta, a telefonszámlám, és hogy mennyit költök csak arra, hogy egyek valamit és itt lehessek külföldön. De legalább 750-800 euró havonta csak az, hogy külföldön élek. És akkor még nem utaztam, alapvető élelmiszereket vettem, nem fizettem semmit vissza a diákhitelemből, ami milliós nagységrendekre rúg, nem tettem félre semmit és nem vettem semmi extra luxuscikket magamnak. Ehhez képest a fizetésem nem annyival több, hogy azt mondhatnám, anyagilag tényleg megéri. De visszakérdeznék: Magyarországon miért járnak az emberek magasabb kategóriájú autóval, mint amit megengedhetnének maguknak? Miért laknak nagyobb házban/lakásban, mint amit ki tudnak fűteni, vagy ami igazából elég lenne? (Miért élnek hitelből?!) Miért nem sétálnak és bicikliznek többet ahelyett, hogy a szomszédhoz is kocsival mennének? Ezek csak az otthoni, nógrád megyei tapasztalataim, és amikor valaki panaszkodni kezd, szivesen megmondanám, hogy én hetente legalább 30 kilométert biciklizem, esőben is, rengeteget sétálok, és nem halok bele. Sőt. De zárójelben hozzátenném, hogy ebben a rettentő gazdag országban öltönyös üzletemberek is biciklire ülnek. Meg körömcipős üzletasszonyok. Vagy Anyukák három gyerekkel. Mig otthon akárhányszor elmegyek az iskola mellett, azt látom, hogy a gyerekeket a szomszéd utcából is kocsival viszik reggelente. Kérdezem én, miért?

Vagy miért kell a legújabb telefon, ipad, ipod, laptop stb. ? Részletre… Hogy aztán végeredményben ötször olyan magas árat fizessünk egy termékért, mint amennyibe valóban kerül? ÉS mire lemegy róla az előfizetés, már ki is lehet dobni. Hogy honnan tudom? Sajnos saját tapasztalatból, mert régebben nekem is számitottak ezek a dolgok. Jelenleg nincsen TV-m, nem azért, mert nincs rá pénzem, de nincs rá szükségem. Most már inkább élményeket gyűjtök tárgyak helyett, és hosszú távon sokkal jobban megéri. Nem anyagilag.

Nem tudnak feljebb lépni a társadalmi ranglétrán: Ehhez először nem tudtam, hogy mit fűzzek hozzá. Mert Magyarországon felnőni azt jelentette, hogy azok, akiknek diplomás/gazdagabb/”menőbb” családjuk volt, azok jobban számitottak. Az, hogy a magyar társadalom még mindig hierarchikus, és vannak alsóbbrendű és felsőbbrendű kasztok, az egy dolog. De külföldön nem kérdezik meg, hogy honnan jöttél, nem néznek le azért, mert nincs annyi pénzed, mint a felső tizezernek, vagy ha nincs autód/plazma tv-d/szuper telefonod, ha nem a legújabb divat szerint öltözködsz, vagy ha épp nem felsővezetőként dolgozol. Itt az utcaseprő is megbecsültebb, mint otthon egy tanár, mert nincs az emberek fejében az, hogy az emberek különbözőek lennének. Most durván általánositok. DE! Dolgoztam McDonald’s-ban, vagy pakoltam árut diákként és tudom, hogy a legtöbb ember nem nézi le ezeket a munkákat, mert tudják, hogy egy jól működő gazdaságban mindenkire szükség van. Hiszen hogy néznének ki az utcáink, ha senki sem takaritaná őket? Vagy hogy ehetnénk étteremben, ha senki nem lenne, aki megfőzné az ételt, vagy senki nem hozná ki? Ki mondja meg, hogy mi a fontos és nem fontos munka?! A nagy különbség az otthonhoz képest, hogy itt egy ’alsóbb osztályból’ jövő gyerek is televan lehetőségekkel. Nem csak az anyagi oldaláról beszélek. Hanem arról, hogy itt nem fognak társadalmi akadályokat állitani senki elé, aki érvényesülni akar. És otthon mi van? Még mindig istenek a ’diplomás’ szülők gyerekei, az orvosok úgy beszélhetnek a beteggel, mint a kutyával, mert ők az atyaúristenek, és akinek luxuskategóriás autója van, az azt hiszi, hogy lesodorhatja a másikat az útról. Háromszáz év egyenlőségért folytatott küzdelemmel van Magyarország és Kelet-Európa elmaradva. Nálunk még akkor is feudalizmus volt (tulajdonképpen a huszadik század elejéig), amikor más országokban rég tudták, hogy egyenlőek vagyunk. Kb. Rousseau óta biztosan. Szóval köszönöm szépen, nekem jó ott, ahol vagyok. Nem akarok ’feljebb lenni’ a társadalmi ranglétrán. Mert nem vagyok feljebb senkinél. Mind ugyanolyan büdöset szarunk, és ugyanúgy fognak minket elkaparni. Hogy egyszerűen fejezzem ki magam. Függetlenől attól, hogy mennyit keresünk, milyen autónk van, vagy hány diplománk.

Nem fogadnak be minket, és örökre kivülállók maradunk: Mi az hogy befogadnak-e minket? Lehet, hogy korábban érdekelt volna, de mióta rájöttem, hogy igazából engem Magayarországon sem fogadtak be soha, legalábbis ezt éreztem, akkor minek kéne erőlködnöm, hogy bárhol máshol be- és elfogadjanak? Köszönöm szépen, boldog vagyok úgy ahogy vagyok, nem kell az, hogy teljesen asszimilálódjak, mert pont attól vagyok érdekes, hogy más kultúrából jöttem. Próbálok hollandul beszélni, próbálom átvenni azt, ami nekem érdekes vagy fontos, de nem fogok megszakadni, hogy jobban befogadjanak. Mert nem attól érzem magam otthon egy helyen, hogy mindenki kedves, és jófej velem. Ez csak illúzió, és ilyen hely nem létezik. Ha valaki jól akarja érezni magát, akkor jól fogja ott is, ahol nincsenek „gyökerei”.

És akkor a gyökerekről: Magyar vagyok, magyarul beszélek a szüleimmel, a barátaimmal, akik magyarok, megpróbálok sokat olvasni magyarul, hogy megőrizzem a nyelvet, amit születésem után tanitottak nekem, és valószinűleg a gyerekeim is magyarul fognak velem beszélni. Magyar zenét hallgatok, amikor kedvem tartja, és mindig örülök, ha magyarokba botlom, akárhol is járok a világban. (A magyarok viszont nem mindig örülnek, ha más magyarba botlanak, ezen viszont el kéne gondolkodnunk, hogy miért is van ez…) Magyar ételeket eszem, ha otthon vagyok, és tegnap este az étteremben örültem, amikor a pincér magyar bort ajánlott a vacsorához. De kérdezem én, ha én gyakrabban hazautazom a szüleimhez Magyarországra, mint sokan mások a szomszédos falvakból, akkor miért lennék én gyökértelen? Csak mert kihasználom az utazás adta lehetőségeket, és azt, hogy Európán belül viszonylag olcsón lehet ide-oda repkedni? (Itt megjegyezném, hogy amit egy átlagos magyar fiatal esetleg egy szombat este megiszik egy szórakozóhelyen, mert az menő, abból én elrepülök egy másik országba és vissza. És még lehet, hogy szállást is tudok foglalni magamnak. ) Vagy amit esetleg otthon egy fiatal kiad ruhára, abból én ismételten csak vagy repülőjegyet veszek, vagy könyvet. Mert számomra nem ciki bolhapiacról öltözködni, sőt. El kéne fogadni, hogy kitágult a világ, és már nem nagy szám más országban élni, mert most Hollandiából hazamenni kb olyan, mint mikor Anyukám Vas megyéből utazott Nógrád megyébe. Fogadjuk el végre, hogy az országhatárok felolvadtak, még ha ezt a politikusok, és nemzeti szin alsógatyás nacionalisták nem is akarják belátni.

Lesznek barátaik – legtöbbjük maga is betelepült külföldi, vagy odaszakadt magyar: Igen, a barátaim nagyrésze magyar vagy külföldi. És?! Ez miért probléma? Ez engem minősitene vagy a hollandokat? Szerintem egyáltalán nem. Egyszerűen csak olyan körökben mozgok, hogy több külföldivel vagyok kapcsolatban, mint hollanddal. Az ’odaszakadt magyar’kifejezéstől pedig borsódzik a hátam. Magyar vagyok, sehová nem szakadtam, hanem egyszerűen csak külföldön élek, aminek megvannak a hátrányai és az előnyei is. Ettől nem vagyok sem több, sem kevesebb, mint akárki más, és kedves Iván Viktória, ha valóban azt gondolod, hogy a mi generációnk nem nyitott, szabad és mobil, hanem gyökértelen, akkor valóban jobb, ha nem mozdulsz ki Magyarországról, mert lehet, hogy tényleg nem éreznéd jól magad máshol.

Tündérhabcsók

Blog hozzászólások

A hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Jelentkezz be, vagy regisztrálj


Még nincs hozzászólás...

Fel