BgyInfo

Virág blogja

blogbejegyzés
Randizás
2015-01-20 22:44:00
Az elmúlt pár hónapban újra visszakerültem a randizás rémisztő és néha nagyon mulatságos világába, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megosztom a saját és pár barátnőm élményét.
Blogbejegyzés
0 komment

Az elmúlt pár hónapban újra visszakerültem a randizás rémisztő és néha nagyon mulatságos világába, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megosztom a saját és pár barátnőm élményét. Ha tényleg így működik a párkeresés, akkor én már most gyűjteni kezdek egy mesterséges megtermékenyítés programra. :) Pár évvel ezelőtt a Csak Szex és más semmi című film csupán egy vicces vígjáték volt, mára viszont azt gondolom, lehet hogy több köze van a valósághoz, mint azt eddig gondoltam.



A közös bennem és a barátnőimben az, hogy mind harminchoz közeli, többdiplomás, több nyelvet beszélő, mások által csinosnak mondott (hogy idézzek a Nők Lapja társkereső rovatból) kedves nők vagyunk, akiknek elsősorban nem az anyagiak a fontosak a partnerünkben, mert azt mi is elő tudjuk teremteni. Kedves és intelligens férfit keresünk, akinek van valami fogalma arról, hogy mi folyik a világban, ki mer mozdulni otthonról, és nem csak a kocsijáról tud beszélni összefüggő mondatokban.

Én egy időre ismét csak magamra koncentrálok, mert hogy őszinte legyek, egyedül lenni sokkal egyszerűbb és mókásabb, mint találkozgatni a sok problémás és fura fickóval, akik még x hónap/év után is csak az ex-ük után sírnak.

Az egyik kedvenc randizós történetem a mai napig az, amikor pár évvel ezelőtt egy online társkeresőn megismerkedtem egy holland sráccal, akivel sikerült a rotterdami állatkertet belőni randi helyszínként. Mikor megláttam, már tudtam, hogy ez hatalmas hiba volt, de amikor beszélgetni kezdtünk, biztos voltam benne. Borzasztóan unalmas volt, csak a suliról tudott beszélni meg a golfról, és kénytelen voltam úgy tenni, hogy félek az állatoktól, és így sikerült fél óra alatt végigrohanni a ketrecek előtt, és megígértem magamnak, hogy soha többé nem találkozom senkivel online társkeresőről.

Az ezek után következő srácokkal az élet hozott össze, de abban sem volt sok köszönet. :)

A következő kis első randis történetek Budapestről származnak, ahol pár barátnőm döntött úgy, hogy a kezébe veszi az életét, és párt keres magának.

„A srác térképész volt, kb. 28 éves. Kedves, intelligens a levelei alapján, de idegesített, hogy túl sokáig csak leveleztünk. Ennyi idősen már kellene valami más is, nem csak email-váltás napi szinten. Mikor végre találkoztunk, már benne jártunk a télben, és elég hűvösek voltak a napok. Leültünk Budán egy palacsintázóban, és anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy mit kérek, rendelt két forró csokit, ami mellett négy órán keresztül ültünk és beszélgettünk.  Nagyon unalmas volt, és persze megkérdezte, hogy a szüleim elváltak-e és hogy mennyit keresek. Rómát romhalmaznak nevezte, és szerinte Budapest az a hely, ahol minden megtalálható, így utazni sem érdemes. Mikor két másik találkozó után megmondtam neki, hogy valószínűleg nem illünk össze, megsértődött és nem értette miért…”



„Programozó-matematikus, 34 éves. Az első randin megtudtam tőle, hogy vett három lakást saját keresetből, annyit keres, mintha külföldön élne, és az eddigi barátnőinek próbált eddig mindig megfelelni, akik úszómedencés házban akartak élni. Ő nemrég jött rá, hogy családot szeretne, és hogy a pénz annyira nem is fontos. Ennek ellenére megkérdezte az első randin, hogy mennyi a fizetésem, mit csinálok, és hogy mit csinálnak a szüleim és hogy van-e lakásom. Annak ellenére, hogy jól keresett, a villamosmegállóban keresett padot ahol leülhetnénk februárban, és egyszer, amikor találkoztunk, és éhes voltam, én hívtam meg őt hamburgerre, és megitta az összes üdítőmet. Szerinte Európa unalmas, bár még nem járt sehol nagyon Magyarországon kívül.”

„IT-s srác, harmincas. Az első randin folyamatosan a lábamat nézte, annyira zavarba jöttem, hogy végül megkérdeztem, hogy miért nézi… Azt mondta, hogy annyira gusztustalan, hogy Magyarországon mindenki ezekben a kinyúlt, kínai balerinacipőkben mászkál és nem magas sarkúban, mert az a faszrepesztő. Így szó szerint. Majd azt válaszoltam neki, hogy ő sem vasalt ingben jött a randira, erre azt felelte: ’Cicus, egész héten Amerikában voltam üzleti tárgyaláson és inget kellett viselnem. Nem fogok ide is ingben jönni.’

Ilyen és ehhez hasonló randi élmények után a barátnőim úgy döntöttek, hogy egy darabig szüneteltetik a társkeresést, és inkább kozmetikusra meg jógára költik azt a pénzt, amit eddig a randikra (is) költöttek.

Az én legutóbbi első randevúm nagyon kellemes volt, futni mentünk együtt, majd a folyóparton beszélgettünk. Életemben először gondoltam azt, hogy találkoztam egy fickóval, aki végre normális és érett, de aztán pár másik találkozás után kiderült, hogy mégsem. :)

Egyelőre én is visszatérek az egyedüllét élvezésébe, és kétszer is meggondolom legközelebb, hogy megadom-e a számom bárkinek is. Mert nincs kedvem azt sakkozgatni, hogy az a fickó, aki igazából nem is annyira tetszik, vajon kedvel-e, vissza fog-e hívni, és vajon tényleg csak szexet akar-e vagy az is érdekli, hogy mit gondolok a világról.

De azért elgondolkoztam azon, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy randi jól sikerüljön, és kialakuljon belőle egy kapcsolat. Szerencse? Sors? Véletlen? Vajon az on-line tárkeresés tényleg működik, vagy csak pár embernek?

Ha szeretnétek megosztani a történeteteket, vagy megírni a véleményeteket, észrevételeteket, írjatok a szerelemjatek@gmail.com email címre.

Blog hozzászólások

A hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Jelentkezz be, vagy regisztrálj


Még nincs hozzászólás...

Fel