BgyInfo

Béla blogja

blogbejegyzés
A mindenség elmélete
2015-01-20 22:49:35
A szerelem tényleg mindent legyőz? Még a halált is? Vannak orvosi csodák, amelyre nincs magyarázat. Korunk Einsteinje, Stephen Hawking az egyik legjobb példa rá.
Blogbejegyzés
0 komment

A 20-as évei elején, miután diagnosztizálták nála az ASL-t (ez egy borzalmas idegbetegség, lassan, de biztosan bénul le az ember, csak az agyi funkciók működnek tovább teljes kapacitással), 2 évet adtak neki az orvosok. Nos, a professzor ma már túl van a 70-en, többszörös nagypapa és még mindig tökéletes szellemi frissességgel vesz részt a tudományos életben. Első felesége, Jane annak ellenére ment hozzá egykoron, hogy úgy tudta, csak néhány év adatik meg nekik együtt, de fiatal volt és szerelmes, nem érdekelték az észérvek. Az ő romantikus szerelmükről szól ez a szép film, ami azonban nem hallgatja el azt sem, hogy mi vezetett a kettejük kapcsolatának megromlásához, sziruptól szinte teljesen mentesen, egyszerűen, emberien elmesélve.

Stephen Hawking (Eddie Redmayne), a szép reményű tudóspalánta egy egyetemi bulin találkozik a művészetet tanuló Jane-nel (Felicity Jones). A fiatalok egymásba szeretnek, de amikor kiderül, hogy fiúra borzalmas kínok várnak és csak két évet adtak neki az orvosok, elküldi magától a lányt, hogy megkímélje a fájdalmaktól. Jane azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, vállalta a bizonytalan jövőt Stephen-nel és hozzáment feleségül. A két évből azonban nagyon sok esztendő lett és nem volt minden jó és szép...



Stephen Hawking-ot tudósként nagyon tisztelem (az összes tévésorozatát láttam, az életéről szóló könyv a könyvespolcom éke), emberként pedig nagyra becsülöm, hiszen úgy tudott teljes életet élni, hogy a teste rabja, csak az elméje szabad, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy olyan vagány dolgokat műveljen, mint pl. egy vendégszereplés a Star Trek tévésorozatban, a súlytalanság kipróbálása stb, és ráadásul hihetetlenül szellemes és jó humora is van. 2004-ben készült már róla és Jane-ről egy kiváló angol tévéfilm Benedict Cumberbatch főszereplésével, ami nagy kedvencem, ezért igen magasan volt a léc ennél az alkotásnál, amelytől őszintén szólva nem vártam túl sokat, de nagyon kellemesen csalódtam, a világhírű tudóshoz méltó életrajzi film készült, amelyet nagyon lehet szeretni, annyira szívhez szóló, és egyáltalán nem giccses.

Bájosak a fiatalok, könnyű beleandalodni a történetbe, a tündérmese azonban csak addig tart, amíg a szörnyű betegségre fény nem derül, innentől kezdve a romantikának nem sok helye van, ez bizony kőkemény párkapcsolati dráma. A világhírű tudósnak teljes mértékben a magánéletére fókuszáltak az alkotók, tudományos munkásságát csak érintőlegesen mutatták be, okosan, jól szerkesztve. Habár teljes mértékben átélhetjük Stephen Hawking tragédiáját, mégis Jane lelki tusáiról szól elsősorban a történet. Ez az erős asszony sokáig egyedül gondozta a férjét, nevelte a gyerekeket, és még tanult is, de egy idő után belefáradt a rá háruló feladatokba. Máshol keresett vigaszt, férje egyetértésével. Mégis, amikor Stephen élete veszélybe került, habozás nélkül áldozta fel saját boldogságát, és ő tartotta benne a lelket akkor, amikor végképp elvesztette a beszédképességét. És csak akkor gondolt ismét saját magára, amikor a tudós bevallotta neki, hogy beleszeretett az ápolónőjébe (a valóság nem egészen fedi ezt az egyenes vonalú történetet, de nagyobb csúsztatás nincs benne, ezért nyugodtan mondhatjuk hitelesnek). Sajnos a film vége elég hatásvadászra sikerült, de ettől eltekintve túlzásoktól mentesen mutatja be egy fájdalmasan szép szerelem történetét.



Teljes mértékben a két főszereplőre épül a film, de a mellékkarakterek is éppen annyi figyelmet kapnak, hogy megjegyezhessük őket. Stephen iskolatársai, professzora, szülei, Jane rokonai és szerelme stb. mind-mind fontos epizodistái a történetnek, nélkülük nem lenne kerek egész az események sora. A forgatókönyv jól sikerült, megfelelő mértékben adagolja az érzelmet és a drámát, a szöveget sikerült megtölteni tartalommal, az operatőri munka pedig kiváló. A zene nagyon kifejező, olyan, mint a film egésze, szép, tartalmas és szívhez szóló. Egy nem hétköznapi család nem mindennapi problémáit, szép és rossz napjait kísérhetjük figyelemmel, megismerhetjük az embert a világhír mögött, aki a családja, és főleg a felesége nélkül nem lehetett volna az, aki.

the-theory-of-everything-movie-poster-13-1024x507.jpg
Eddie Redmayne jó választás volt Stephen Hawking szerepére, pedig nem volt könnyű dolga, de tisztességesen megállta a helyét. De nem az övé a legjobb alakítás a filmben, hanem a Jane-t alakító Felicity Jones-é. Érzékeny, sokrétű és természetes játéka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világhírű tudós feleségének lelkében lezajló viharokat megismerhettük. David Thewlis hozta a kötelezőt, Charlie Cox szintén. Emily Watson-nak egyetlen komolyabb jelenete volt, de abban is sikerült teljes emberábrázolást bemutatnia.



James Marsh végleg feltette magát a térképre ezzel a filmmel, az életrajzok nem könnyű műfajában sikerült egy erős alkotást letennie az asztalra. Stephen Hawking élete nyitott könyv, sok új információt tehát nem tud meg belőle a néző, de talán emberközelbe sikerült hoznia a világhírű tudóst, átélhetőbbé vált életének tragédiája, az ő és feleségének lelki nagysága. A film szépsége abban rejlik, hogy nem monumentálisra nagyított képekkel, hanem egyszerű, emberi szavakon és tetteken keresztül, pátosztól szinte teljesen ismerhetjük meg kettejük történetét.

Szép, tartalmas film, kiváló színészi alakításokkal, kötelező darab!

Blog hozzászólások

A hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Jelentkezz be, vagy regisztrálj


Még nincs hozzászólás...

Fel