BgyInfo

BgyInfo hír

BgyInfo hír
Népességi arculatváltások Balassagyarmaton
Népességi arculatváltások Balassagyarmaton
2015-02-05 21:05 - Közélet
0 hozzászólás
Szerző:
HegedűsHenrik
Szerkesztő
megosztás:

Közel ezer év történelmi, etnográfiai folyamataiba avatta be a hallgatóságot a közelmúltban Hausel Sándor főlevéltáros, aki a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ népszerű „Örökség Kulturális Műhely” előadássorozatának keretében a város népességének arculatváltozásairól beszélt.



A szakember elöljáróban kitekintést tett a Honfoglalás korától a törökdúlásig eltelt korszakra. Ennek egyik legnagyobb tanulsága – amire egy XVI. századi lakosság-összeírási ív is bizonyíték – hogy szinte teljes egészében magyar nyelvű emberek éltek a mezővárosban. Változás a végvári időkben érkezik el, amikor német katonaság települ a gyarmati várba, egy esetben például – 1660-ban - a germán zsoldosokat az erődítmény őrzői egyszerűen elkergették.

Köztudomású tény – utalt erre Hausel Sándor – hogy 1665-ben teljesen elpusztul Balassagyarmat, és 1690-re sikerül újra benépesíteni. Ennek állít emléket a Hunyadi utca és a Rákóczi út sarkán található két nagy kőtömb, amelyekről sajnos mára lekopott az évszám. A betelepítések során azonban igencsak új összkép alakul ki a népesség arculatában. A Felvidék északabbi vármegyéiből, Zólyomból, Liptóból, Gömörból, Turócból, sőt, távolabbról, Sziléziából és Erdélyből, a jobb megélhetés reményében érkeztek ide jobbágyok. Egy 1716-os lajstrom egyértelműen rávilágít arra, hogy ekkortájt döntő százalékban szlovák (tót) népesség lakja a várost, azaz nincs folyamatosság. A XVIII. század közepén már ezer főt számlál Balassagyarmat, és újabb keveredés történik. A paraszti rétegek mellett megjelennek a kereskedők és kisiparosok: ők német, zsidó származásúak, valamint görög katolikus vallású, főként délszláv, macedón elemek. Aki rátekint egy korabeli, a települést az Ipoly felől ábrázoló térképre, láthat rajta négy, magasba törő pontot: nyugaton a katolikus, északra, az Óváros téren a „szerb”, távolabb, dél felé az evangélikus templomot, illetve az épülő zsinagógát. Ez már XIX. századi kép, de tökéletesen mutatja miként különültek el városon belül az egyes néprétegek.



A főlevéltáros kitért arra, hogy 1790-ben, a vármegye székhelyének áthelyezésével a város életében is némi fordulat következik be. A közigazgatásban szolgáló emberek, hivatalt vállaló nemesek többségében magyar származásúak, és ők nem csupán ide jártak dolgozni, hanem házakat is építettek, ide költöztek. Ráadásul a reformkor szellemi áramlatai, és a magyar nyelv államnyelvé tétele 1844-ben még inkább felerősítik ezeket a magyarosodási folyamatokat, amely nyelvi asszimilációt is eredményez. A Kiegyezés után végzett felmérésekben már a lakosság kilencven százaléka magyarnak vallja magát, annak ellenére, hogy a szláv és egyéb szó még igen gyakori a mindennapi életben – elsősorban a piacon. A balassagyarmati zsidóság sokáig megőrizte teljes elkülönülését, „orthodox” voltát, csak a huszadik század hoz e téren változást – egészen 1944-ig, a Holocaust borzalmaiig, amikor tömegesen deportálják és pusztítják el a gázkamrákban őket.

A második világháború utáni időszak hozza az utolsó arculatváltozást Balassagyarmat népességi összetételében – ért el a mai időkig a történeti visszatekintés. Ez szorosan összefügg a modernizációval. A lakótelepek építése, a falusi emberek nagyszámú városba költözése, a gyáripar megjelenése még inkább egyneműbbé teszi a képet, ami napjainkig hat.

Az előadó a végén részletesen kitért az egyes népek sajátosságaira, külön szólva a cigányságról, kiemelve néhány érdekességet: a Balassagyarmatra települt cigányság szinte kizárólag „muzsikus” volt, azaz a mikrotársadalom elitjéhez tartozott. Ennek legfőbb oka, hogy a kézműves vándorcigányságnak a sok iparos között rengeteg „konkurenciája” akadt, ami megakadályozta a tartós letelepedésüket.

Hír hozzászólások

A hozzászólás írásához be kell jelentkezned! Jelentkezz be, vagy regisztrálj


Még nincs hozzászólás...

Fel