Kórusunk története
Templomunk történetének első több mint száz évéből kórusra vonatkozó adataink
egyelőre nincsenek. Ha számba vesszük azt a tényt, hogy már 1748-ban volt a
templomnak orgonája, joggal feltételezhetjük, hogy kórusa is lehetett.
Balassagyarmaton bizonyíthatóan 1863-tól van hagyománya a
polgári kóruséneklésnek. Ennek feldolgozott történetéből ismert, hogy a városi
és a templomi énekkar
a kezdetektől szoros kapcsolatban álltak egymással. Erre először konkrétan
az a tény enged következtetni, hogy az 1863-ban megalakult Balassagyarmati
Polgári Dalárda második karnagya – a megalakulás után nem sokkal – Raák
Balázs római katolikus kántortanító lett. Később az 1872-ben Balassagyarmati
Dalegylet
néven újjászerveződött kórus második karnagya (1873-tól egy éven át) Szkladányi
Károly róm. kat. kántortanító volt. Ezek az énekkarok férfikarok voltak,
s csak 1884-ben alakult meg a Balassagyarmati Női Dalkör, melynek segítségével
időnként vegyeskari művek is megszólalhattak – a templomban is.
Ismeretes, hogy a Balassagyarmati Dalegylet 1889. XI. 24-én
közreműködött a katolikus templom 4 új harangjának felszentelési ünnepélyén.
Amikor pedig
1891-ben
a városi énekkarok felfüggesztették tevékenységüket, „Szkladányi
Károly katolikus kántortanító és „orgonász” 1892 őszén egyházi
vegyes énekkart szervezett
részben a Dalegylet és a Női Dalkör volt tagjaiból, részben új énekesekből.
Ez a vegyeskar
az egyházi rendezvényeken vette át a dalárda szerepét”. – olvashatjuk
a Balassagyarmati Dalegylet történetében.

|
1898-ban került Balassagyarmatra a lévai
születésű Éder (1905-től névmagyarosítás után Erdélyi) József (1878-1952)
kántortanító, akinek negyvenévi karnagyi munkája alatt a balassagyarmati
kórus- és zenei élet nagymértékű fejlődésen ment keresztül. Az ő irányítása
alatt a Dalegylet és a templomi kórus gyakorlatilag ugyanazt az együttest
jelentette. 1904-ben létrejött a Dalegylet Zenekara, amely ettől kezdve
az ún. zenés miséken, egyházzenei hangversenyeken is gyakran közreműködött.
Zenés misék csak a legnagyobb egyházi ünnepeken voltak. A férfiakból
álló énekkar az 1910-es években még csak alkalmanként egészült ki női
tagokkal, majd 1920-tól vált a vegyeskari felállás egyre gyakoribbá.
A húszas évekre a repertoár is átalakult: a korábbi átlagos dalárdaanyag
mellett egyre gyakrabban adtak elő klasszikus és kortárs műveket. Erdélyi
József magas szintű tevékenységét 1924-ben az akkor alapított, és első
alkalommal kiosztott Liszt Ferenc bronzplakettel jutalmazta az Országos
Dalosszövetség, melynek 1920-27 között vidéki társkarnagya, 1927-ben
országos karnagya, majd 1936-ig országos társkarnagya és egyidejűleg
kerületi karnagya volt. A Balassagyarmati Dalegylet egyházi repertoárjának
csúcsát a következő művek jelentették: 1927-ben Haydn: A megváltó hét
szava a keresztfán c. oratóriumát adták elő első ízben, 1936-ban Kodály:
Jézus és a kufárok c. kórusművét, 1937-ben Liszt: Szent Erzsébet legendájából
adtak elő részleteket. A kórus a harmincas években élte fénykorát. Ezt
versenygyőzelmek is igazolják: 1932 és 1935 kerületi I. díj, 1938 országos
I. díj. |

|
1937. decemberében került Balassagyarmatra
a nagymányoki születésű Straub Alajos (1907-1978) kántortanító. Erdélyi
József támogatásával fogott hozzá a kórusmunkához, amely 1942-ben a világháború
sorozatos behívásai miatt lehetetlenné vált. A háború után 1946-ban ő
indította meg a szervezkedést a Balassagyarmati Dalegylet feltámasztására.
Fő célja az volt, hogy ne hagyja a város elveszni az Erdélyi József által
elért sikereket. 1947-ben újból megalakult hivatalosan is a városi dalegylet
Erdélyi Józsefnek és László fiának szervező munkájának eredményeképpen.
A karnagyságra Szerdahelyi János gimnáziumi igazgató, országos hírű dalköltő
lett felkérve. Straub Alajos vezetésével létrejött a katolikus egyházközség
énekkara is. Ez azonban a sikeresebb működés kedvéért hamarosan beleolvadt
a városi dalegyletbe. Ekkor a Dalegylet vezetősége Erdélyi Józsefet örökös
tiszteletbeli kanagynak, Straub Alajost énekkari karnagynak, Szerdahelyi
Jánost zenekari karnagynak nevezte ki. |

1948-ból fennmaradt egy „dalosnaptár”, amely egy új mű
betanításáról tanúskodik.
A Balassagyarmati Katolikus Almanach 1948-as számában az egyházi
vonatkozású szereplések megemlítése után azt írta, hogy az egylet teljesítményei „nem
is egy vidéki város kulturális jellegére utalnak, hanem fővárosi templomok
és püspöki székesegyházak magas nívójú zene- és énekkultúráját tükrözik
vissza”.
Az eddig terjedő időszak zenei életének egyik legfőbb tanúja a templom kottatára,
amely összesen 111 művet tartalmaz (a liturgikus orgonakönyvektől a zenekaros
misékig). A kották nagy része Erdélyi József karnagy hagyatéka.
1948-tól a politikai csatározások következtében Balassagyarmaton is nagyobb
teret nyertek a kommunista, szocialista erők. Ezek előretörésével az egyházi
kapcsolatokkal is rendelkező közösségek nehéz helyzetbe kerültek. Straub
Alajosnak választania kellett, hogy kántori, egyházi tevékenységét folytassa
- és ezzel
háttérbe szoruljon -, vagy ettől elszakadva végezze tovább tanítói ténykedését
s a Dalegylet irányítását. Ő a kántorság mellett döntött. A templomban továbbra
is vezetett kórust, de mivel abban az időben templomi kórusban énekelni politikai
szempontból nem volt ildomos, sok kórustag kimaradt. Ez volt a legnehezebb
időszak a templom kórusának történetében.

|
A templomi kórus életét az 1969-ben Balassagyarmatra
került terényi születésű Varga János (*1939) karnagy lendítette fel ismét.
Az
ő érdeme, hogy a hetvenes évek elejétől a kórus minden vasárnap énekel
az egyik szentmisén (ami országosan is ritkaságszámba megy), s karnagysága
alatt, 1974-ben vette fel a Szent Felicián Kórus nevet. (Szent Felicián
egy római vértanú, akinek a teste a templom egyik mellékoltárán üvegkoporsóban
nyugszik.) 1977-ben a balassagyarmati illetőségű fr. Szedő Dénessel himnuszt
íratott Szt. Feliciánról. A kórus repertoárjára - különösen a hetvenes
években - rányomta bélyegét a II. Vatikáni Zsinat utáni útkeresés liberális
eklekticizmusa: templomi könnyűzene, többszólamú kórusművek terén elsősorban
20. századi magyar szerzők alkotási, a Kis Magyar Uzuális néhány tétele.
Kántortovábbképző is működött templomunkban, melyeken országos hírű szakemberek
tartottak előadásokat, többek között: Tardy László és Ullmann Péter.
Varga János 32 éves karnagysága alatt számos templomi hangversenyt rendezett
neves vendégművészek és gyakran a Szent Felicián Kórus közreműködésével.
Ebben az időszakban templomunkban felléptek többek között:
orgonisták: Gergely Ferenc, Kovács Endre, Koloss István, Virágh András,
Baróti István, Hajdók Judit, Ruppert István, Bednarik Anasztázia, Lehotka
Gábor, Varnus Xavér, Almássy László Attila, Zeke Lajos, Bence Gábor, Hyun
Hee (Dél-Kórea)
énekesek: Csavlek Etelka, Pitti Katalin, Sass Szilvia, Kodályné Péczeli
Sarolta, Faragó Laura, Andor Éva, Kozma Rózsa, Simándy József, Molnár András,
Begányi Ferenc, Gyarmati Tóth Tamás, Csurja Tamás, Keönch Boldizsár, az
Operaház Gyermekkórusa Gupcsó Gyöngyvér vezényletével.
hangszeres szólisták: Kern István - hegedű, Petz Ferenc, Tóth Miklós -
trombita, Demeter Mária - cselló, Demeter Zoltán - fuvola
|

|
2001-ben Unterwéger József
Zsolt (*1966) vette át a kórus vezetését, aki balassagyarmati születésű,
s annakidején a Szent Felicián Kórus köréből
indult el az egyházzenei tanulmányok felé. 1980-84 és 1988-93 között
Varga János vezénylete alatt rendszeresen kísérte a kórust és orgonistaként
közreműködött
az egyházzenei hangversenyeken.Karnagyként továbbra is a kórus legfontosabb
feladatának tekinti a vasárnapi szentmisék heti rendszerességű szolgálatát,
amelyet
az Éneklő Egyház énekeskönyv rendszeres használatával igyekszik liturgiailag
értékesebbé tenni. Többszólamú kórusanyag tekintetében elsősorban a 16-17.
század könnyebb klasszikus műveire támaszkodik. A templomi hangversenyek
is folytatódnak, a kórus több helyütt vendégszerepelt (részletesen lásd
a Hangversenyek
címszónál). |
|