A TEMPLOM ELŐZŐ ORGONÁI

A templom első orgonáiról csak néhány adat áll rendelkezésünkre:

Az 1748. évi Canonica visitatio negyedik oldalán, a templom korabeli tárgyainak felsorolásánál egy hétváltozatú orgonát említ.
1870-ből fennmaradt egy biztosítási kötvény tűzkár esetére, amely a pesti Első Magyar biztosító társaságnál köttetett, és 500 osztrák értékű forintra értékeli a régi Nemzeti Iskola padlásán becsomagolt kilencváltozatú orgona szétszedett darabjait. Ezt az orgonát később eladták 300 Ft-ért, valószínűleg egy kisebb templomnak.

Az első részletes dokumentum egy 1872-ből származó szerződés, amely már 14 regiszteres teljesen új orgonát említ. Építője az akkor neves orgonaépítő, ifj. Országh Sándor. A szerződés teljes szövege fennmaradt, mely az orgona tervezett diszpozícióját így közli:

     
 
A manuálban Hang
1. Principál 8 lábas próbás czinből 54
2. Octáv 4 lábas dt dt 54
3. Quinta 3 lábas dt dt 54
4. Super octáv 2 lábas dt dt 54
5. Salicionál 8 lábas dt dt (első 8ad fából) 54
6. Mixtura 1 1/2 lábas dt czinből 54
7. Bordon 8 lábas fenyő és jávorfából 54
8. Hohl Flöte 4 lábas dt dt 54
9. Vald Flöte 8 lábas (első 8ad fából és a többi czinből) 54
10. Coppel Máior 8 lábas fenyő és jávorfából 54
11. Flauta Amábilis 4 lábas dt dt 54
  összesen:         702
             
A pedálban Hang
12. Sub-bass 16 lábas fenyőfából   18
13. Violin-bass 8 lábas dt   18
14. Octáv-bass 8 lábas dt   18
  összesen:         54
 
     

Ez az orgona azonban néhány évtizedes szolgálat után a már akkor fejlett helyi zenei élet igényeinek nem felelt meg, ezért új orgona építését határozták el.

A JELENLEGI ORGONA TÖRTÉNETE

Az új orgona építése egybeesett a templom nagymérvű felújítási munkálataival. Így a tatarozás után kívül-belül megszépült templomot és az orgonát 1908. augusztus 23-án egyszerre szentelték fel. A hangszert Wegenstein Lipót és fia temesvári orgonagyárában állítottak elő. Diszpozíciója csaknem megegyezik az 1906-ban, Esztergom-belvárosi templomban felállított tizenhat regiszteres orgonáéval, de Wegensteinék a költségvetésben felvett két kombinált játék helyett teljesen kiépített változatot adtak, így végül 17 regiszteres lett. Diszpozíciója a következőképpen nézhetett ki:

     
 
I.Manuál (C-f’’’): II. Manuál (redőnyben): Pedál (C-d’):
Bourdon 16’ Hegedűprincipal 8’ Subbass 16’
Principal 8’ Flute harmonique 8’ Violon 16’
Födött 8’ Aeoline 8’ Octavbass 8’
Viola di Gamba 8’ Voix céleste 8’ Cello 8’
Salicional 8’ Távolfuvola 4’ P+I, P+II, I+II
Octav 4’   I+II sub, sup.
Csövesfuvola 4’   (I+I sup. ?)
Mixtura 4sor 2 2/3’   (Tremolo ?)
 
     

Wegenstein orgonája az akkor új és korszerűnek számító pneumatikus kúpládákkal készült szélsőségesen romantikus ízlés szerint: sok vonósregiszter, regiszter-crescendo, a II. manuál csupán Echo-werk, amely ráadásul redőnyben van. A Bourdon 16’ kombinált regiszter a Födött 8’-ból.
A hangszer még tíz éves sem volt, amikor az I. világháborús fémbegyűjtések miatt be kellett szolgáltatni a legnagyobb ónsípokat (a Principal 8’ 25 legnagyobb sípját), melyeket később ugyan pótoltak, de az eredetinél gyengébb minőségű anyagból. Ma is ezek a horganysípok hallhatók és láthatók az orgonaház homlokzatában. Több közülük berezonál, nem igazán hangolható, intonációjuk nem szép. Szemre is kissé viharvert állapotúak:

     
   
     

Ez az orgona sem felelt meg az igényeknek teljesen, ezért 1928-ban Rieger Ottó budapesti orgonagyáros gróf Mailáth Géza anyagi támogatásával újjáépítette, kibővítette és új játékasztallal ellátta.
A régi, Wegenstein-féle játszóasztal a hugyagi templomba került, ahol ma is használatban van.

     
   
     

Rieger játszóasztala ma használaton kívüli állapotban a nógrádmarcali plébánián található.

     
   
     

1928-ban Rieger öt új regisztert épített be, s a II. manuál régi és új sípsorait a szuperoktáv-kopula részére végig kiépítette. Mivel az orgonaszekrény az újabb sípsorok beépítése miatt kicsinek bizonyult, két oldalt (II. man. C-Cisz oldal) megnagyobbította. Az orgona homlokzata ezzel megváltozott, a két oldalsó (néma) sípmezőt tartalmazó rész ekkor épült hozzá.

     
   
     

A Rieger-féle diszpozíció:

     
 
I.Manuál: II. Manuál: Pedál:
Bourdon 16’ Hegedűprincipal 8’ Subbass 16’
Principal 8’ Flute harmonique 8’ Violon 16’
Födött 8’ Aeoline 8’ Octavbass 8’
Gamba 8’ Vox coelestis 8’ Cello 8’
Salicional 8’ Quintatön 8’ P+I, P+II, I+II
Octav 4’ Távolfuvola 4’ I+II sub, sup.
Csövesfuvola 4’ Piccolo 2’ I+I sup.
Sesquialtera 2 sor Harmonia aetheria 4 sor 2 2/3’  
Mixtura 4sor 2 2/3’ Klarinette 8’ Tremolo
 
     

1981-ben az orgonát átépítette Koloss István és Fehér László Varga János karnagy és a saját elgondolásuk alapján. Az orgonát az akkori magyarországi szokások szerint „barokkizálták”. Ez a következőt jelentette: A túl sok 8’-as, főleg vonós regiszterek számát csökkentették, hogy helyükre más, „barokkos” regiszterek kerülhessenek. Erre két módszer létezett. A kultúráltabb az volt, amikor sípokat cseréltek ki. Kolossék orgonánkban a 4 soros Harmonia aetheria 2 2/3’-t a régi sípok egy részének felhasználásával, valamint új sípok beépítésével Mixtura 4 sor 1’-á alakították. Az I. manuálról a Viola di Gamba 8’-t a II. manuálra áthelyezték, helyére egy (kissé kemény hangzású) Superoctav 2’-as regisztert tettek vlsz. egy másik orgonából. A Salicional 8’ sípjait likvidálták, helyére a II. manuálról a Quintadena 8’ került. Az I. manuál Mixtúráját is átalakították, a régi 2 2/3’-ról indult, most 2’-ról. Diszkantjába néhány új síp is került.
A barokkosítás durvább módszere az volt, hogy nélkülözhető vonósregiszterek sípjait kettévágták, s ezekből kisebb átalakítással „új”, magasabb hangfekvésű regisztereket készítettek. Orgonánk 1981-es átalakításakor ezzel a barkács-módszerrel lett a Cello 8’-ból Korálsíp 4’, a Hegedűprincipal 8’-ból Olasz oktáv 4’, az Aeolin 8’-ból Larigot 1 1/3’. Ezek az „új” regiszterek azonban csak nagy jóindulattal hangzanak úgy, ahogyan hangzanának, ha újonnan (megfelelő anyagból, megfelelő méretezéssel...) készítették volna őket.

A kb. felére rövidített Cello 8’ (ma: Korálsíp 4’) sípjai, mögötte az Octavbass 8’ fasípjai.

     
   
     

A fenti képen az Octavbass 8’ sípjai mögött a Subbass 16’ dugós fasípjai láthatók, amelyek az orgona legfontosabb basszus-regiszterét kellene, hogy képezzék. Sajnos 30 sípja közül 26 nem szól megfelelően, mert a sípok vetemedettek, repedezettek (anyaguk épületfa minőségű), s több síp biztosan nem eredeti.

A Subbass 16’ sípjain látszik, hogy kétféle gyártmányúak: a nagyobb sípoknak sokszög, míg a kisebbeknek kör metszetű dugónyelük van. A rövidebb sípok ráadásul hosszabbak a kelleténél, ugyanis dugóik nyele mélyebben van a sípok pereménél (a hosszabb sípoknál ez nem így van), emiatt nehezen hangolhatóak.

     
   
     

Néhány ilyen hosszabb sípot meg kellett rövidíteni a hangolhatóság miatt. Az egyik ilyen sípon repedés, vetemedés is látható.

     
   
     

A Subbass 16’ diszkantsípjai biztosan nem ehhez az orgonához készültek, mivel az ezeken lévő hangjelölés nem egyezik az illető sípok jelenlegi hangmagasságával (ezért hosszabbak a kelleténél). Hogy ezek a sípok mikor kerültek az orgonába, szinte megállapíthatatlan, de nem valószínű, hogy Wegensteintől, vagy Riegertől származnának. Az egész sípsor legnagyobb hibája - mint már utaltunk rá - a nem megfelelő hangzás.

1981-ben a diszpozíció a következő lett:

     
 
I.Manuál: II. Manuál (redőnyben): Pedál:
Bourdon 16’ Flute harmonique 8’ Subbass 16’
Principal 8’ Gamba 8’ Violon 16’
Födött 8’ Vox coelestis 8’ Octavbass 8’
Quintadena 8’ Olasz oktáv 4’ Korálsíp 4’
Octav 4’ Távolfuvola 4’ P+I, P+II
Csövesfuvola 4’ Piccolo 2’ I+II sub, sup.
Sesquialtera 2 sor Larigot 1 1/3’ I+I sup.
Superoctav 2’ Mixtura 4 sor 1’ Tremolo az
Mixtura 4sor 2’ Klarinét 8’ egész orgonához
 
     

A pneumatikus traktúrát is felújították, ennek ellenére a hangok sokat késtek. A nyolcvanas évek közepén egy a szomszéd faluban barkácsolt sugaras és homorú pedált kapott az orgona, amely azonban sajátos méretezése és kialakítása miatt nem vált be. Néhány év múlva visszakerült az eredeti Rieger-pedálbillentyűzet.

A következő átalakítás 1991-92-ben volt. Ekkor Lehotka Gábor tanácsára Bánffy Béla és társai az orgonához új, elektronikus játszóasztalt építettek.

     
   
     

A régi fúvót eltávolították, helyette mindhárom mű (főmű, redőnymű, pedálmű) önálló fúvót kapott. Ez valószínűleg azért történt, mert a II. manuál szélellátása egyenetlen volt. A fúvócsere azonban nem oldotta meg a problémát.
Sajnos a régi fúvóval együtt eltávolították a szép lebegésű Tremolót is. Kapott ugyan az orgona egy új, szabályozható sebességű Tremolót, de ez – akárhogyan is szabályozzuk – nem lebegtet szépen, s csak a II. manuálra vonatkozik.

Az elektromos játszóasztal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:

  • A hangok késése ugyanolyan nagy maradt, mint a régi játszóasztalnál volt.
  • A Setzerkombinációból (2x18) áramtalanítás után néha törlődnek a beállítások.
  • Nincs visszahívható főregisztratúra!
  • Az egyedi, fotocellás-rendszerű elektronikus játszóasztalban a billentyűk működésénél az érintkezéshiba ugyan kizárt, de az elektronika időnként a legkülönbözőbb zavarokat produkálja: félrekapcsolás, hangkimaradás, beszólás – ilyesminek a hívek többször is fültanúi lehettek.
  • Kibővítették a hangterjedelmet a pedálon f’-ig, a manuálokon g’’’-ig (az optimális a’’’ helyett) gyenge, az eredeti hangzástól elütő sípokkal.

A pedál hangterjedelmének kibővítésére beépített sípok. A fasípok rétegelt lemezből (!) készültek. Hangzásuk alulmúlja még a fentebb tárgyalt nem megfelelő hangzású Subbass- diszkantsípokét is.

     
   
     

Az I. manuál fisz’’’ és g’’’ hangjaihoz készített szélláda és sípok.

     
   
     

A II. manuálnál egyszerű volt a helyzet, hiszen itt a két új hang a már korábban végig kiépített szuperoktáv-kopula megfelelő sípjait szólaltatja meg. Bánffyék az új játszóasztalba beépítették a II+II sub, és II+II super kopulákat, de a szuperoktáv-kopulák legfölső oktávjához tartozó további tíz hang meglévő sípjait nem kötötték be. Így azóta mintegy 90 síppal kevesebb szólaltatható meg, mint amennyi van az orgonában.
Két nyelvregiszter (I. man.: Trombita 8’, Ped.: Lágy Pozán 16’) beépítése is szerepelt a tervekben, de csupán kapcsolóik készültek el a játszóasztalon. Az orgonaházat átfestették kékre (korábban barna volt, jelenleg zöldes árnyalatú).